Renesmee Cullen kiképzése

Ohh mindig itt vagyok....soha semmi izgalmas nem történik sőt semmi nem történik. Átmegyek nagyiékhoz ott majd a nagy medve szerű nagybácsim felvidít. Beszóltam anyunak, hogy elmegyek pár órára. Ő egy "Vigyázz magadra kicsim" elköszönést mondott. A futás jól esett, így nem éreztem annyira magatehetetlennek magam. A Cullen ház a második otthonom volt. Bekopogtam és meglepett, hogy Alice nem ugrott egyből a nyakamba. Senki nincs itthon?? Na de ha már itt vagyok megpróbálom apám példáját követni. Végigsétáltam a szobán és azon gondolkoztam vajon lehetek valaha én is olyan ó mint apu? Már elég jól ment hisz apu ha ráért tanítgatott engem. Mindez alatt húztam a kezem a zongorán és mikor végre leültem a kezem a rég nem érintett billentyűkre raktam. A jól ismert dallamot játszottam. Újra és újra.

Nem tudom hányadszorra játszottam vagy, hogy mióta. Jake járt a fejemben. A múltkori csodás találkozásunk óta egyszer sem láttam. Pedig megígérte, hogy másnap meglátogat. Mi lehet vele? Ha baja esett...ebbe még belegondolni is rossz. Ahogy erre gondoltam az idő közben improvizálásra váltott zongorajátékom erősödött, szinte már ütöttem a billentyűket. Jakeröl semmi hír, fel se hívott. A gondolatok útvesztőjéből egy furcsa érzés riasztott fel. Mintha valaki figyelne. Felemeltem a fejem és édesanyámat láttam. Itt lett volna egész végig és csak mosolyogva hallgatta a játékom? Visszamosolyogtam rá. Igen ő az én drága jó anyám.

- Szia. - mosolygok rá a gyönyörű lányomra. Hát a szépségét se tőlem hanem az apjától örökölte.
- Egyre jobb és jobb leszel. Edward vagyis apád jól kitanított. - oda megyek hozzá majd leülök mellé a zongorához
- Mond mi bánt? Látom rajtad, hogy van valami gond.

-Szia. - Anya mosolya elragadott. Imádom őt egész kiskorom óta.Még a születésem előtt is imádtam.
-Egyre jobb és jobb leszel. Edward vagyis apád jól kitanított.- Ezt milyen jó hallani főleg tőle. Oda jött hozzám és mellém ült. Kellemes érzés fogott el.
- Mond mi bánt? Látom rajtad, hogy van valami gond.- Tátott szájjal néztem rá. Honnan vette észre? Ennyire egyértelmű volnék? Mint egy nyitott könyv?

mikor írsz nyugodtan ha a mesélő nem mondja meg mit tégy hanem már egy másik karakterrel beszélgetsz pl.: most bella-val ilyenkor válaszolhatsz és cselekedhetsz. Annyi az egész ha én írom pl.: látom feláll a székből. akkor felkel állnod. Ha nem írom meg attól még ha nem a mesélő mondja magadtól felállhatsz. Ezt most arra mondom, hogy ha nem mertél válaszolni Bella kérdésére nyugodtan lehet. ^^ Remélem érthetően magyarázok XD Ha nem kérdezz nyugodtan.
Oda nyúlok a lányom hajához és hogy lássam a gyönyörű tökéletes arcát a füle mögé hajtom a haját.
- Szóval mi bánt? - ismerem mint a tenyeremet. Az én lányom tudom mikor mi a baja mindent észre veszek rajta. Erre az egyre még Edward se lenne képes ha nem tudna olvasni a fejében.
- Tudod nekem bármit elmondhatsz. - Nagyon remélem, hogy elmondja, hogy ahogy csak tudok tudjak segíteni rajta.

Anyu az egy zavaró hajtincsemet eltűrte és megértő mosollyal megkérdezte:
- Szóval mi bánt?- a kérdés megrázó felismerésre kényszerített. Az én anyukán nagyon jól ismer engem. Mindenkinél jobban. Merengésemből egy újabb kérdés zargatott fel.
- Tudod nekem bármit elmondhatsz.- tudtam én ezt jól de a Jakes ügyről nem biztos, hogy tudnia kéne. De talán ha elmondom nem kínoz majd annyira. Talán még segíteni is tudna. Ezen a gondolatom felcsillant a szemem. Persze, hogy tudna hisz ő is a Jake egyik legjobb barátja.
- Nos, ööö....szóval...-dadogtam össze-vissza. - aggódom Jake miatt. Pár napja találkoztunk utoljára és ő azt mondta, hogy másnap meglátogat. - lehajtottam a fejem és éreztem amint pár forró könnycsepp végig folyik az arcomon.- Azóta sem láttam, de hívni sem hívott. Ez annyira nem vall rá. Anyu te nem tudsz valamit?- felemeltem a fejem és a szemembe felcsillant egy parányi reménysugár.




(Bocs, hogy eddig nem írtam de nem volt vmi sok időm. Sajnálom)

Sóhajtok. Gondoltam Nessie-nek Jacob lesz a gondja. Nessie de utálom, de már mindenki így hívja, már én is rászoktam. Letörlöm az arcáról a könnyeket. Nem bírom elviselni ha szomorú. Ekkor nekem is sírnom kell mintha az én fájdalmam az övé lenne. Nem mintha tényleg fáj ha neki fáj.
- Jacobnak elkellet mennie. Az egész falka elment egy kis időre. Nekem se szólt Jacob, hanem apád hallotta Jacob fejében. Azt pontosan nem tudjuk milyen okból. Ha nagyon aggódsz érte kérdezd meg Billy-t. Vagy ha nem szeretnél te, akkor én beszélhetek vele. - mosolygok rá, hátha kicsit felvidítom az én kicsi lányom.

Anyu sóhajtott egyet majd mélyen a szemembe nézve elgondolkodott. Letörölte egy könycseppem és a következőket mondta.
- Jacobnak elkellet mennie. Az egész falka elment egy kis időre. Nekem se szólt Jacob, hanem apád hallotta Jacob fejében. Azt pontosan nem tudjuk milyen okból. Ha nagyon aggódsz érte kérdezd meg Billy-t. Vagy ha nem szeretnél te, akkor én beszélhetek vele.- Mosolygott rám anyu bátorítóan. Ez jól esett. Vajon miért kellet elmenniük? Ez eléggé furcsa. De nem tudom, jobb lenne ha anya beszélne Billyvel. Meg azt nem értem miért nem mondták el.
- Anyu néztem rá szomorkás arcal. Beszélj te Billyvel inkább. Kérlek.-néztem rá kölyök kutya szemekkel.

Reenesme rám néz nagy szemekkel. Sose tudtam ennek ellenállni, tudja mivel tudja befolyásolni az anyját. Csak mosolygok rá.
- Jó rendben, akkor megyek és felhívom. Addig próbálj meg lenyugodni kicsit. Biztos nincs nagy gond. - felállok a zongorától, majd oda hajolok hozzá a feje búbjára adok neki egy puszit, majd megyek is előkerítem a mobiltelefonom és beszélek Billyvel a szoba másik végében. Közbe nézek Nessie-re aki erősen koncentrálva néz rám, mint aki épp kiakarja olvasni a fejemből éppen miről is folyik a csevej közöttünk.