Mayweda Revenge kiképzése

A reggelem nagyon furcsán indult, túl sok szereplő volt abban a 10 percben, amíg elkészültem. Amíg cigiztem Edward is, Alice is, Bella is odajött, hogy minden rendben? Persze, miért ne lenne? Hát senki se érti meg, hogy a szeretek egyedül cigizni? Amint kiléptem az ajtón, és indultam volna a kocsi fele, az erdő elkezdett susogni. Hívott. Nem egyszerűen hívott, követelte, hogy menjek. Elraktam a kocsikulcsokat. Észre se veszem, merre visz a lábam túlságosan tele van a fejem a kavargó gondolatokkal. Ott van a suli, az aznapi dolgozatok, a szünetekben Frezor kerülgetése. Minek kell mindig felkavarnia az érzéseimet valakinek? Most Frezor miatt sincs kedvem bemenni. Útközben elszívok még egy szálat, megnyugtató ahogy a cigi íze szétterjed a számban. Ránézek az órámra, ha rohanok akkor beérek pont. Fél óra elég nekem. Úgy is biológiával kezdek ma, a tanárnak meg a kiskedvence vagyok. Felmerül bennem, hogy minek is menjek be. Ma úgy is csak unalmas órák lesznek, szívesebben maradnék itt befejezni az álmomban szereplő pasi rajzát. Nem tudom. Mostanában túl sokat lógok, Carlisle a végén meg fog haragudni. A cigit gondolkozás közben elszívtam, és nem jutottam semmire...

Okés Kicsit össze-visszának tűnik, hogy nincs kiemelve a gondolat és a cselekmény, nem baj, ha dőlt betűvel jelzem a gondolatokat? És ha már Frezort belefűztem, ottmaradhat?
Kis idő múlva lezártam magamban a témát. Áh, minek menjek be? Semmi értelme. Ahogy annak se, hogy otthon ücsörögjek. Keresek valami kaját. Elmosolyodok. Már neki is indulok a vadászatnak, a gondolataim sebesebben rohannak, mint ahogy én futok. Nem tudok dűlőre jutni egyik gondolattal se, főleg Freztől nem tudok szabaluni. Sajnos száműzni se tudom őket a fejemből. Hirtelen abbahagyom a futást. A bokor mögött érzek egy állatot, egy medve. Megfelelő, igaz én jobban szeretem a hiúzvért, de ez is megteszi.

A medve vére frissítő érzéssel tölt el. Mintha újjászülettem volna. A gondolataim közé beférkőzik, hogy elmehetnék a Cullen házba. Édes istenkém, milyen régen is jártam ott! Már nagyon hiányoznak! Lehet, hogy fordítva ez nem igaz, de nekem mindig lehet örülni! Már rég óta terveztem úgyis, hogy kibékülök Alice-el, mert múltkor nagyon összevesztünk valami kis butaságon. Remélem sikerül kiegyeznünk a dologban. Egy cigi után neki is vágok az erdőnek...

A Cullen ház, mint cél már a lelki szemeim előtt lebeg. Futás közben érzem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. SMSem jött. Nem is akárkitől, magától Freztől! Mit akarhat ilyenkor? Óra közepén ül, ilyenkor nem is írhatna SMS-t. Megnézem mit is írt már a fehérlovas herceg. "Szia te kis altergörl, hát hol vagy már? Nincs ki súgjon kémia röpdogán!:'( puszillak". Elmosolyodok. Hiába száműzöm őt mindig a szívemből, valahogy mindig visszalopja magát. Mindegy, kémiára ígyse-úgyse mennék be, főleg nem így. Belecsusszantom a telefont a zsebembe, és a további pár kilométert kocogva teszem meg. Frissítően hat rám a kis futás. Kicsit öszeboronálom a szétzilált hajam mielőtt becsöntegek. Türelmesen állok az ajtó előtt, hátha valaki nyitja az ajtót...

Éppen Jasperrel ültünk a nappaliban amikor meghallom,hogy valaki csenget.Ránézek Jasperre,de tudom,hogy én vagyok a soros.Odamegyek az ajtóhoz és kinyitom. Mayweda-t pillantom meg.Meglepődöttségemben egy Sziát mondok ki csak.Pedig éreztem,hogy lesz ma valami fura. Látom,hogy ő is meg van szeppenve ezért barátságosan megmondom neki,hogy jöjjön be.Egyenesen a nappaliba megy.Ismeri az utat nagyon jól,már 1000x járt itt.Kiváncsi leszek,hogy mit mondd,majd mindketten leülünk.

- Hogy vagytok? - kérdezem miközben körülkémlelem a nappalit, mintha sose jártam volna itt.
- Köszönjük, jól megvagyunk. - Alice a szemével folyamatosan követ, mintha azt kémlelné mikor ragadok meg valamit és rohanok el. Odafordulok felé.
- Alice, ne haragudj a múltkori eset miatt. Elvetettem a súlykot! Nem akarom, hogy egy ilyen hülyeség válasszon szét minket, mert nagyon szeretlek, és fölösleges ilyeneken rágódni. - Tör ki belőlem a szóáradat.

Kicsit még fura ez a dolog.Mayweda teljesen természetes mintha már el is felejtette volna.De lehet jobb is így.Nem szeretek veszekedni,és tulajdonképpen örülök,hogy idejött. De azért a 100%-os bizalomhoz még kell egy kis idő.Végül elkezd beszélni,bocsánatot kér tőlem. -Semmi baj,vessünk fátylat a múltra. És megölelem.

Örülök, hogy kibékültünk Alice-el, már nagyon régóta nyomta a szívem ez a vita. Az ölelése nagyon baráti volt, ezzel én le is zártam a vitát. Amint kibontakozok az öleléséből, odamegyek és végigsimítok a zongorán, és leütök 1-2 hamis hangot. Felsóhajtok, Frez jár az eszemben. Lehet be kellett volna mennem mégiscsak órákra. Már hiányzik a sok hülyesége, meg a huncut féloldalas mosolya...

Valahogyan oldanom kell a még mindig kissé feszült hangulatot,ezért megkérdezem a suliról és Frezről. Kicsit meglepődik a hirtelen kiváncsiságomtól,majd belekezd a mesélésbe.

A töprengésemből Alice kérdése ébreszt fel. Meglepő, hogy pont a suliról és Frezről kérdez.
- Hát ööö, izé, ma nem mentem suliba. Nem volt kedvem elmenni, Frez miatt is. Nem értem már, hogy akar-e tőlem valamit. Nem értem én a férfiakat - ennél a pontnél elhúzom a szám - most is írt egy aranyos smst, amiben jelzi, hogy hiányzok, de suliban mindig húzódzkodik ha beszélünk. Egyszerűen nem értem!
Hihetetlen, megint szófosásom van. Ez abszurdum.

Látom rajta,hogy meglepődik a kérdésemen. -Lehet,hogy ezt meg kellene beszélned vele.Elvégre vagytok már olyan jó kapcsolatban. Látom,hogy elgondolkozik rajta.Örülök neki,hogy legalább fontolóra veszi a tanácsom. Újabb csend lesz,úgy döntök,hogy várok amíg ő kérdez tőlem valamit.

Nagyon jó tanácsot adott nekem Alice. Elillant teljesen a rosszkedvem. Legszívesebben befutnék a suliba, és beszélnék Frezzel! Kedvem szegi, hogy ma nem mehetek, elvégre ha eddig nem voltam suliban és pont most állítanék be, az kicsit fetűnő lenne. Kénytelen vagyok megvárni a holnapot. Töprengésem alatt megülte a szobát megint a csend. Nem bírom a csendet.
- Legszívesebben most bemennék, de biztos feltűnne a tanároknak is, meg a diákoknak is, hogy a fél napot "ellógtam" - mutogatom az idézőjelet az ujjaimmal -, lehet nem kéne bemenni. Mit gondolsz?

Hallgatom Mayweda töprengését,és hirtelen eszembe jut valami jó ötlet. -Írj neki sms-t ,hogy suli után várjon meg valahol.Addig pedig mi elmehetnénk sétálni.Legalább eltelik az idő,és nem feszengsz ezen.Biztos örülni fog,hogy találkoztok,és ahogy látom te is.

Egyre jobb a kedvem! - Alice, ez nagyszerű ötlet! Máris megírom az sms-t! - Közben villámgyorsan bepötyögöm a szöveget: "Szia, ne mondd már, hogy csak 1 személy tud neked súgni? xP Ezt nem veszem be! Nem akarsz összefutni velem véletlen délután 5-kor a megszokott helyen? " Mosolygva látom,h az üzenet elment. Azonnal felkapom az ütött-kopott kabátom, és követem Alicet ki az esőbe.
- És mi újság veletek? - töröm meg a csendet ismét.

Egyből látszik,hogy amint elment az sms sugárzik szinte az arca.Elindulunk közbe ki,pont tökéletes nekünk ez az idő a sétához.Közben mesélni kezdek én is neki :
-Jasperrel még kicsit nehéz,nem egészen szokta még meg s helyzetet,de menni fog neki,ismerem. Bella&Edward is nagyon boldogok, úgy néz ki kezd mindenkinek az élete egyenesbe jönni. Reméljük így is marad. Eszembe jut valami jobb ötlet.
-Mikor vadásztál utoljára ?

Az idő nem is lehetne szebb. Nem esik, de borult az ég. Örömmel hallgatom, hogy rajtam kívül mindenkinek megfelelően kattognak az élet fogaskerekei. Elmosolyodok a sok jóhír hallatán. Ám hirtelen Alice szemében vad csillogás jelenik meg.
- Mikor vadásztál utoljára? - kérdezi mindent eláruló mosollyal.
- Hát mielőtt jöttem, elmentem sétálni az erdőbe, és elkapott egy ínyenc falat illata. Nem tudtam ellenállni a hívásának. De ettől függetlenül elmehetünk vadászni, tudod, hogy imádok! Úgyis van még rengeteg időnk 5 óráig.
Neki is rugaszkodunk Alice-el, és csak futunk és futunk az erdő mélységeibe...

Mayweda hamar belemegy az ötletembe és már futunk is. Imádom ezt az érzést.Olyan felfrissítő. Majd lelassítunk.Mindketten tudjuk,hogy van rajtunk kívül valaki még itt. Előre megyek,hogy megnézzem ki az.Rossz előérzésem van.Mayweda szorosan a hátam mögött jön.

Üdítő érzés, ahogy futás közben a jéghideg levegő átfut az arcomon, és az eső cseppei jégdaraként verik az arcom. Már egy jó ideje futottunk az erdőben, aztán Alice lelassított, olyan hirtelen, hogy majdnem nekifutottam. Először nem értem, miért állt meg oly' hirtelen, mikor idegen szag csap meg. A szemem összeszűkül, mert nem tetszik ez, tele van gonoszsággal. Kicsit bűntudatom van, amiért nem figyeltem semmire, csak a futás élményére. Látszik, hogy vámpírként friss vagyok, van még mit tanulnom. Alice hangtalan léptekkel elindul a szag irányába, és int, hogy kövessem. Én is elindulok, de kevésbé hangtalan léptekkel. Eztis ki kell tanulnom még. Alice felszisszen, ahogy a lábam alatt összetör egy ágacska. Én csak eltátogok egy bocsit. Már egy jóideje lopakodunk, de még mindig semmi. Egyszercsak furcsa hangok szűrődnek ki az egyik fa mögül....

Mayweda megint hosszas töprengésbe kezd.Látszik ahogy elmélyül a gondolataiba.Arra gondolok,hogy Én és Jasper sosem veszekedünk.Mivel Mayweda válaszra vár helyeselni kezdek.
-A férfiak tényleg kiszámíthatatlanok.De idő kérdése és javul a helyzet.Csak türelmesnek kell lenned. Jut eszembe,mikor láttad utoljára Bellát&Edwardot?

Nem is tudom miért, eszembejut Frez. Kezdem nagyon nem érteni megint. Előbb még minden tiszta volt, de mostmár. El is feledkeztem Alice-ről, aki engem néz, és úgy tűnik ő is gondolkozik valamin. Elhúzom a számat, és megrázom a fejem. Legszívesebben most kiakadnék és ordítanék mint egy nemnormális, és széttépnék valakit. Természetesen ezt nem tehetem meg, főleg, hogy már megint a vámpír beszél belőlem. Le kéne szoknom az idegeskedésről. Hirtelen Alice megszólal.
-A fériak tényleg kiszámíthatatlanok.De idő kérdése és javul a helyzet.Csak türelmesnek kell lenned. Jut eszembe,mikor láttad utoljára Bellát&Edwardot?
Rendkívül zavarban vagyok hirtelen, mert már régóta nem gondoltam rájuk. Pedig nagyon szeretem őket is, miért zavarja össze a gondolataimat ez a hülye srác? Most nagyon mérges vagyok Frezre. Már majdnem dühkitörésem van, behalás. Mitől lettem én ilyen? A gondolattal együtt már nyúlok a kabátzsebembe egy szál cigiért. Majd az lenyugtat, az sose hagyott cserben.
- Sajnos elég régóta, túlságosan megszállta az agyam egy bizonyos Frez nevezetű egyén. Ezt még megkeserüli, hogy merészelte kietssékelni a fejemből Edéket? Ugye nincs bajuk? - nézek Alicere reménnyel teli arccal.